Ovis jóga beszámoló 2019.02.19.

Lea, Lili, Bálint, Nándi és Milán – új kisfiú - vettek részt a mai ovis jógán. Már 10 perccel a foglalkozás előtt bevonultunk a tornaterembe, és kezdetét vette a futkosás körbe-körbe :) Ma is elvittem a jógaszőnyegemet, minden ovis arra csüccsent le, amikor kezdtünk. Megmutattuk Milánnak a szép OM-unkat, egész jól sikerült, és azután megmutattuk a vicceseket is: a kakasost és az autóversenyzőst.
Aztán megkérdeztem a csapatot, hogy voltak-e a télen betegek? Legnagyobb szórakozásomra mindenki tagadta, pedig én aztán nagyon jól tudom, milyen sokat betegeskedtek, és emiatt hányszor nem tudtak jógázni jönni :-D Végig kérdezgettem őket: voltak-e lázasak, fájt-e a torkuk, voltak-e náthásak, köhögtek-e? Mindenki csak a fejét rázta tagadólag :-D No, sebaj, azért elmeséltem nekik, hogy az erdei oviban ma a kismókus nem jött, bizony! És tudjátok miért? A mókus mama szólt az óvó néniknek, hogy azért nem tudott ma jönni a kismókus, mert sajnos lebetegedett :) Mindenki azonnal hangot adott sajnálkozásának, nagyon édesek voltak, ahogy kórusban mondogatták: „Szegény kismókus!” Mondtam nekik, hogy az erdei ovisok elhatározták, hogy ovi után mind együtt meglátogatják a beteg kismókust, hátha tudnak neki segíteni, hogy hamarabb meggyógyuljon. De még mielőtt a kismókushoz mennénk, megtanultuk, hogyan kell jógásan mókust csinálni: hanyatt feküdtünk, felemeltük függőlegesbe az egyik lábunkat, az lett a fa, és a két kezünk a mókus, ami felmászik rajta. Ezt megcsináltuk a másik lábunkkal is, majd mindkét lábbal, ez utóbbi volt a vastag fán mászó mókus :) Kérdeztem ez után a gyerekeket, hogy utazzunk el a kismókushoz. Hát rögtön kiválasztották a jóga matracomat, mint csónakot, és mind ráültek. Mondtam is nekik, hogy több gyerek már nem jöhet ovis jógázni, mert olyan sokat ebédeltek már megint, hogy nem tudom elhúzni őket :-D Nándi édes volt, mert már pattant is le a matracról, és segített nekem húzni :) No, el is jutottunk a kismókushoz: Letettünk egy matracot, az volt a kismókus ágya, amin feküdt. Nándi az én segítségemmel az „Ec-pec kimehetsz-el” kiszámolta, ki legyen a kismókus, mert túl sok volt a jelentkező :) Milán lett a szerencsés nyertes, így ő lehetett a kismókus. Bálint jelentkezett doktor bácsinak. A doktor bácsi megvizsgálta a kismókus homlokát, hogy lázas-e, megnézte, hogy piros-e a torka, meghallgatta a tüdejét, és mindent rendben talált. Nem tudtuk hát, hogy mi baja van a kismókusnak, ezért úgy döntöttünk, ellátogatunk a bölcs bagolyhoz. De előbb még jól kitártuk az ablakokat (a karjainkat oldalsó középtartásba), behívtuk a tavaszi szelet, hogy felfrissítse a levegőt a kis beteg szobájában (mély levegőt vettünk, és fújtunk jó nagyot, jó hosszan, mint a tavaszi szél). Aztán jó puhára, ducira felvertük a párnákat és dunyhákat a kis beteg ágyában (páros lábbal ugráltunk :)) Amíg ezt a rendbetételt csináltuk, a kis beteget átvittem egy másik szobába a karjaimba, nehogy megfázzon a szellőztetés alatt – no, erre Lili is azonnal beteg kismókus akart lenni, hogy őt is a karjaimban vigyem át a szomszéd szobába (a kispadra :)) Mikor mindent elrendeztünk, elindult az egész csapat a bölcs bagolyhoz. Úgy döntöttünk, hogy most a kötélből tákolt kis hajónkkal utazunk. Most is mindenki beszállt, és én nagyon erős voltam, mert mindenkit elhúztam a bagolyig ;) Ott aztán kiderült, hogy két bölcs baglyunk is van: Lea és Nándi képében. A baglyok huhogtak, kéztartás is volt hozzá, mind meg is tanultuk. Először Lili kiskutya és Bálint cica megijedt a baglyoktól. Bálint bemászott a pad alá, én pedig mama kutyaként csináltam egy biztos odút (egy lefelé néző kutyát), ami alá aztán az összes állatkölyök bemászott. De aztán megbeszéltük, hogy nem kell félni a baglyoktól, és hallgattunk a tanácsukra, hogy csipkebogyót kell gyűjtenünk a kismókusnak, attól meggyógyul. Így hát kiszaladtunk a mezőre, ahol nagyon sok csipkebokor volt, és szedegettük a csipkebogyót a tarisznyánkba, a magasból pipiskedve is, meg az alsóbb ágakról guggolva is. Amikor már mindenki szerint elegendő csipkebogyót gyűjtöttünk, az erdei hullámvasúttal utaztunk vissza a kismókushoz (leültünk nagy terpeszben egymás elé), és ment a hullámvasút hegyre fel (dőltünk hátra), és hegynek fel (dőltünk előre nagy sikítással), és fordult jobbra (lábemelés, sikítás), fordult balra (lábemelés, sikítás). Miután jól kihullámvasutaztunk magunkat, meg is érkeztünk a kis betegünkhöz. Mertünk a kútból vödörből vizet, beleöntöttük egy nagy fazékba, és beleszórtuk mind a csipkebogyót. Aztán csatárláncba álltunk, és így adogattuk a fát a kályhába, amin a tea készült. Míg készült a tea, körbeültünk, és a képzelt tüzünket kicsit valóságossá tettük egy gyertya-gyújtással. Megint megbeszéltük, hogy tüzeskedni csak szülői felügyelettel szabad. Énekeltünk gyógyító éneket a tűz köré ülve a kismókusnak: a „Boldog, boldog születésnapot…” választották a kis állatkölykök a leggyógyítóbb dalnak. Aztán a kedvemért még a Bóbita egy verszakát is elénekeltük, és egy szép OM-ot. Mikor elkészült a tea, tettünk bele mézet és citromot, és mindenki kapott egy nagy csészével. Megbeszéltük azt is, hogy a csipkebogyó tea azért nagyon jó, mert sok benne a C-vitamin, ami segíti az immunrendszerünk működését. Nándi javaslatára még egyszer felvertük a dunyhát (ugráltunk a matracon páros lábbal). Aztán, mivel a kismókus már jobban volt, megmasszíroztuk, hogy teljesen talpra álljon. Persze aztán mindenki kapott egy kis láb-hát-kar masszírozást. A kismókus most már teljesen meggyógyult, örömünkben bukfenceztünk dupla matracon. Milán félelmetesen ügyesen és gyorsan bukfencezik, és ez motiválólag hatott a többiekre is, Bálint és Lea és Nándi is még ügyesebben bukfenceztek, mint eddig bármikor :) Közkívánatra csináltunk 2 padból és egy szivacsból egy búvóhelyet, ahová minden gyerek jól elbújt. Aztán már idő volt, körbeültünk a matracon egy rövid relaxációra, minden kezet és lábat elrendeztem. A befejező kört egy kánonos OM-al, kis nasival és ajival zártuk. Most is mindenre maradt idő, csak Lili szeretett volna még bújócskázni, de azt már majd legközelebb :) Pontosan robogtunk ki a szülőkhöz az öltözőbe :)



Kövess minket a Facebook-on!